Évtizedes kis történetünk:

Magyarpolányban a Passiójáték 1993-ban kezdődött húsvétkor, amikor a magyarországi „Barokk éve” rendezvénysorozatba
Magyarpolány is bekapcsolódott. Az első „Magyarpolányi Kálvária-járás és Feltámadás” látványos, nagyszabású
passiójáték volt, amely egyesítette magába a barokk –kori iskoladrámák hagyományait, a korábbi népi misztériumjátékok
formai megoldásaival. A „Kálvária-járás és Feltámadás” 1993-as és 1995-ös megrendezése a Köllő Miklós vezette
Vital Kft. nevéhez kötődik, akik Budapestről szervezték, pályázták a rendezvényt.

A 2001-ig játszott Passiókat alkalmi színésztruppok, majd a Forrás amatőr színpad társulatának tagjai-egy-egy neves
színésszel kibővítve (Bánffy György, Törköly Levente)adták elő, Csabai Tibor díszleteiben, Németh Erzsébet jelmezeivel,
Lázár Péter és Pataki András rendezésében. 2000-ben a lelkes magyarpolányi passiószervezők meglátogatták, a hírneves
megapassiót, a bajorországi Oberammergauban. Ott született meg merész ötletük, hogy bajor mintára olyan Passiót
szervezzenek, amelyet a faluközösség ad elő. Amikor ötletüket az Europassió Szövetségnek előadták,ezek biztosították
őket a felől, hogy Magyarpolány ezzel a kezdeményezéssel beléphet a több tucat tagot számláló szövetség tagjai közé. Mi
több az Európassió Szövetség kongresszusát is Magyarpolányban fogják 2001-ben, Pünkösdkor megtartani.
Az esemény horderejét átlátva, hivatásos és tapasztalt színházi szakemberek közreműködését tartották szükségesnek.
Sebe István, akkori polgármester megkereste Horváth Violát, a Megyei Művelődési Intézet igazgatóját, aki erre a feladatra
a veszprémi Petőfi Színház akkori művészeti vezetőjét, Tömöry Péter író-rendezőt ajánlotta, akiről köztudott volt, hogy nem
csupán hivatásosokkal, de nem egyszer amatőrökkel is érdemleges sikereket ért el Magyarországon és külföldön egyaránt.
A rendező, nem kis huzavona után, Sebe István elszánt lelkesedésétől megérintetten, elvállalta a szenvedéstörténet
megírását és rendezését. 2000 februárjában kezdődtek el, az immár szuverén, Polányi Passió előadásának a próbái.
Az elején egy egész kis csapattal.
Név szerint is illő megemlíteni őket:a Kauker család, Szalai György és gyermekei, Sebe István és családja, Beszerdich Ildikó
és társa, Daragó Miklós,Forrai Gyuszi és családja, Kilyénfalvi Ödön és családja. És természetesen Keresztes János
színművésszel, akit Jézus alakítására kértek fel.

A Polányi Passió szövege is a próbák folyamatában, a testreszabottság igényével született.

Polgármester és gazdálkodó, iskolaigazgató, tanárnő, gyerek és felnőtt együttesen- és lelkesen- tanulták, és gyakorolták
a színpadi játék alapelemeit: beszédtechnikát, mozgás kompozíciókat, énekszámokat. Mint hólabdára tapad a hó, egyre
gyarapodott a szereplők, résztvevők száma. És kialakult egy lelkes, hozzáértően ügybuzgó alkotóközösség:
Bakos Árpád, vajdasági zeneszerző megalkotta az előadás sajátosan eredeti zenéjét, Lőrincz Melinda erdélyi jelmeztervező
felfrissítette és újratervezte a jelmezeket, a Padragkúti Bányász Férfikórus, Dr Lukács Andrásné a magyarpolányi
nemzetiségi kórus akkori vezetője, betanították a dalokat, Szalóky B. Dániel,mint avatott „ pályaedző-rendező” szervezte,
fejlesztette, a közben jóval többszörösére

duzzadt szereplőgárdát., Kozma Kati gyártotta, szabta-varrta a jelmezeket és angyalruhákat, szárnyakat, Rezi néni
előbányászta a régi templomi sváb énekeket, Sebe István és Csabai Tibor pedig rendíthetetlenül szervezte a Magyarpolányi
Passió Egyesületet, írta a pályázatokat, tervezett plakátot, szóróanyagot, épített lelátót és lelket…

2001. Pünkösdje előtt, a pénteki napon, helyi és nemzetközi közönség ünneplése mellett, megszületett a Polányi Passió.
Sikere máig visszhangzó. A Polányi passiót felvették az Európassió szövetségbe. Azóta-kilenc éven keresztül -hatvankilenc
előadást játszott a közösség, több mint húszezer néző előtt, előadásonként több mint 150 szereplővel.
Jubileumi 70-ik előadásunkon, engedtessék meg, hogy ne csak a közönséget, hanem, - tíz éves hűségéért- a Polányi Passió
minden egyes résztvevőjét, szervezőjét, közreműködőjét, reményt keltő és folytonosságot szavataló bibliai
textusunkát kissé megváltoztatva, így köszöntsük:

HITTÜK, AMIT NEM LÁTTUNK, ÉS LÁTJUK, AMIBEN HITTÜNK!